Napszikra

GONDOLATOK a kenyér MAGJÁNAK
szimbolikáiról...


A MAG - minden időben, térben és formában, MAGA az isteni forrás, az ÉLTETŐ ÉLETERŐ, vagyis a MAGVETŐ, a Teremtő döntésének megjelenése, az Ő plántálásának, mint életprogramjának esszenciális hordozója.

A MAGban megtalálható minden olyan lényeges és szükséges elem, mint alapinformáció, ami ahhoz szükséges, hogy a MAG majd a kellő időben felhasadjon, abból előbb egy kis csíra indulhasson KI, hogy az később, FELfelé, a FÉNYre elérjen, ahol már mint szár, a későbbi termés megtartója, a növekedést támogató napmeleg és víz segítségével, beérve ismét ÚJ MAGOKAT teremjen, ezzel új energiákat adhasson az életben maradáshoz.

Ha most a gabonákra gondolunk, látjuk és érezzük is, hogy ez is egy csodálatos adomány, ajándék így a számunkra, hogy nyár végére az ÚJ növény már ÚJ MAGJÁT ekként adja át nekünk, hogy a következő év terméséig ezzel is biztosítsa fennmaradáunkat.

De vajon látjuk-e ezzel együtt, analóg szimbolikában azt IS, hogy az ÉLET MAGJA, maga a Teremtő szellemi és lelki létprogramja is?

Nézünk-e így is az ÚJ KENYÉR ÜNNEPÉN a Magvető egyéb üzeneteire? - felismerjük-e önMAGunkban az Ő alapjait így is? Hálát adunk-e legalább ma, most azért IS, hogy az Ő terve szerint működik bennünk is minden kis sejtMAG, hogy pont így fut bennünk is automatikusan a lét-program lényege? Hogy mi MAGUNK is földje, táptalaja, megtartó fundamentuma, földművese, jó kertésze, tisztes gondozója vagyunk kívül-belül is, minden ÉLŐ MAGNAK, amit a Forrásunktól ajándékként, már megszületésünk pillanatában IS birtokoltunk? Hogy azt majd nagy felelősséggel, idővel, mi IS jól godnozva, megfontolt türelemmel felneveljük s majd amikor annak már kalásza munkánk során beérett, saját MAGUNK emberi MAGJAIT, azokat, amiket átültetni, továbbadni, ismét elvetni érdemes, rendre elvessük ismét?  

Átéljük, megéljük-e így is önMAGUNK Istentől kapott jószolgáltai szövetségét?

Tudatosan figyelünk-e arra, hogy mit és miért, mikor és hogyan vetünk el a világban? Gyermekeinkben, közösségeinkben, társadalmunkban? Legyen az egy gondolat MAG, egy érzeti, érzelmi kis kezdeménycsíra akár, amiből majd más is elvihet, ültethet kedvére az ő kertjébe, hogy ott, az még több táblában dús kalászokat érleljen a jövőben? Hogy majd ők is, az ő magjaik IS így kelhessenek ki az utódokban, sorra TÁPLÁLÓ, MEGTARTÓ, ÉLETIGENLŐ, kellő mértékben ráfordított IDŐ és ENERGIA megadása után, hogy soha ne maradjunk megszentelten átvizsgált, sokat jelentő, minőségi források nékül?

A gabona magja, akár a Föld-anya ölében mint MAG-zati életkezdemény, ha jól vigyázzuk, KIFELÉ és FELFELÉ növekedve fejlődik, majd beérik, ami tápláló, megtartó energiákkal lát el minket egyéb létsíkokon is. Nem csak a női petesejt, mint EMBER-MAG van ezzel éppen így, átörökítve az örök körforgás lételemeit, hanem a Teremtő SZELLEMI és LÉLEKBŐL átültetett magja is pont így kel KI, növekszik FEL bennünk, törekedve a FÉNY melege felé, átitatva magát a vizek oldásaival, amik mindezen minőségek folyamatos áramlásait biztosítják szárakban, sejtekben és vérkörökben, a megértések, gondolatok, érzetek tudatos megérleléseinek szükségességei miatt is.

"A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET, ADD MEG NÉKÜNK MA..." - mondja az Ige, ami nem csak a fizikai kenyér, de az IGE naponta újjáteremtő ereje is...- és igen, megkapjuk, ha így kérjük, nap mint nap. Bátran remélhetjük az élet MINDEN rétegéhez szükséges energiák meglétében, ha egy már megelőlegezett hálával, előre tudottan, teljes hittel bízva, hogy miként a TERMÉS is, a Teremtő igenlése így, ránk IS érvényes, az Ő első IGEN igéjét, a "LEGYEN" jóváhagyását nekünk is megadja.

(A kétkezi, dolgos, önfenntartó népek, akik maguk sütötték kenyereiket, mielőtt megszegték azt, áldást kértek arra, hálát mondtak érte és sok helyen késeikkel, keresztet rajzoltak a kenyér hátára. Vajon hányan élik meg így a napi kenyér élet-szentségét századunkban?)

Az ÉGtől ajándékba kapott MAGOK nagy örömök, legyenek azok akár anyagi, szellemi, vagy lelki - tehát testi, tudati és érzelmi - síkokon lévők, tiszteletre méltók, miként ÖNMAGunkban, úgy más életekben is, hiszen minden mag forrása EGY, így annak magja, önmagával és a bennünk élő részeivel is azonos.

Egyben külön hálát adhatunk azért is, hogy a MAG népe, a Magorok, a MAGYAROK áldott MAG-ja egy mély megbecsülést érdemlő alap, hiszen a MAGasságos felé növekedő, egyenes, dús kalászt is erőben elhordozó, merőben életképes, bőtermő programmal elültetett kezdemény ez, ami az ősi időktől fogva itt tárolódik, a Kárpátok anyaöl medencéjében, megannyi magzatvízként óvó védelmében fejlődik s érik bennünk is, amely mag, ha jól vigyázva őriztük, végül a világ asztalára is leteheti nemzetének, de akár más népek számára is tápláló kenyereit.

"EZ AZ ÉN TESTEM...." - mondja Jézus az utolsó vacsorán a közös kenyérre, amelyet megtör és szétoszt azért, hogy tápláló, megtartó isteni önvalójából mindenkinek egyaránt adhasson, de amit végül úgy nyújt át körben, hogy:  " Egyétek és vegyétek..." - majd hozzáteszi, hogy kövessétek példámat... - "...s ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"

Az asztali áldás létrejöhet gondolatban, szóbal és tettben is...- és mint ilyen, ezek erejével létrehozott IGEN, LEGYEN, KÖSZÖNÖM! - spirituálisan egy önbeteljesítő energetikai programozás. Vajon így ülünk-e le naponta asztalainkhoz? Vajon így tesszük-e be kosarainkba a készen vásárolt kenyeret? Vajon mikor és miért szoktunk le erről a varázslatos kapcsolatról, amely mindennapi, ÉGI szövetségünk megerősítésével IS táplálja létünket a jelenben?

Ki-ki belső, saját válasza, bizonyára őszinte felelet lesz a kérdésre, hiszen nem csak az évszak, de a hét, a nap ÚJ KENYERE is az, ami...- szabad választásunk most IS lehetőséget ad arra, hogy kihűlt, de méltó szokásokat visszaemeljünk, újra gyakorljunk, példák és minták lehessünk, bármi vallási vagy klerikális elvárástól függetlenül lélekből létezzünk, hiszen ha másként nem, de naponta pár alkalommal, többnyire ma is odaülünk étkezőasztalaink mellé falatozni.

Amikor is, ha látjuk, ha nem, ha hisszük, ha nem, de a jelenünkben IS, ott ÉL A MAG a kenyérkosárban szép csendesen, adott napunk és létünk közepén, értünk is, általunk is, máig is.

Írta és szerkesztette: Pápai Ildikó művészetterapeuta