ÁLDOTT FÉNYŰ ÚJ ESZTENDŐT!


ÚJÉVI KÍVÁNSÁG

Azt kívánom, mi nem vehető,
a kincset, mely lélekből fakad,
utat a kúthoz, mit az Ég tölt,
forrást, mely csak úgy nő, ha apad.

Mintát, ringató ölben hintát,
csendkapuk lebbenő kellemét,
nehéz kezdethez könnyű kezet,
mely aranyat plántál szerteszét.

Gerinc szavát, mi nem ferdül el,
fényrügyet, mely nyárként telel át,
férfinak ügyet, nőnek fészket,
illatmosolyba font napszikrát.

Igent a nemek mérlegére,
érdemben érző tekintetet,
vigaszrészt bánat egészére,
virrasztó viaszt sötét felett.

Ártó tövisre áldó imát,
kétség helyére hitet, mi nő,
türelmes szívek születését,
erős percet, ha áll az idő.

Méltó törődést értő módon s
érzőt, mely élhető ötvözet,
szivárványderűt múlt jelenén,
tisztes célt hídként, mi átvezet.

Akarat helyett hálaadást,
tett súlyát mérő, tiszta erényt,
test, lélek, szellem örök körét,
sorsálmok jeles üzenetét.

Józan jelent nagy ködök között,
álságok mézére szív szavát,
minden élő létére áldást,
a legesség Urának javát.

(Pápai Ildikó )