Szakembereink cikkei:

Miként éljük át a telet,
AMIKOR A SZÍNES IS SZÜRKE
?

II.rész

                 A téma I.részében azt taglaltuk, hogy mitől is nehéz elviselni sokak számára az év elején kiesnek ható szürkeségeket, mi okozhat bennünk kedélyingadozást, enerváltságot, sőt, akár letargiát is ez az időszak...- most lássuk, mit és miként tehetünk ennek kivédésére önmagunkért?

Folytatva a gondolatmenetet, az első lépés kérdése: kinek, miként sikerült felismernie, hogy a szép és kellemes ünnepi élmények ugyan elmúltak, de lényegében nem vesztek el, csupán átalakultak és beépültek. Itt élnek most is, ma is még bennünk, körülöttünk, csak meglehet, valamiért már nem így veszünk tudomást róluk? Vagyis mennyire éltük meg és át, építettük be mindezek tápláló energiáit tudatosan is lelki-szellemi mélyünkbe? Van, akiknek bizonyára sikerült is ez, de vannak, akiknek kevésbé, nekik mutat utat írásunk további része, hogy vajon miként tarthat ki ez a töltés és mire lehet elég?

Arra biztosan, hogy emlékeztetőként, pár nyugodt órára, visszavonuljunk meleg kuckónk egyik védelmező zugába. Ahol akár markunkban szorongatva kedvenc bögrénket, elkortyolgathatunk egy ízletes, fűszeres, forró teát vagy kakaót, miközben a finom illatokkal feltöltekezve, további megerősítéseket gyűjthetünk magunknak:
- nézzük át a lelkünket is melegen tartó, aktuális csomagkészletünk rétegeit, hogy mi maradt velünk az újév elejére? Mert biztos, hogy vannak még tartalékaink, csak meglehet, éppen mélyebben alszanak, mint azt általános felszín mutatja…
                  
A legelső átgondolásra érdemes pont, ami enyhítheti az állandósult hideg nyomasztó szürkeségének érzetét, ha engedünk ellenállásunkon. Elsőre talán furcsának hangzik, hogy pont annak engedjünk, ami nyomaszt? Igen... - mert az ellenállásunk, a szembehelyezkedésünk, a "nem szeretem" állapot megtartása, a reggelenkénti nyűgösködés, ódzkodás, mérgelődés rengeteg, egyébként másra is használható energiát rabol el tőlünk. Mert minden "nem szeretem" gondolat és szó, pont annak fog időt és figyelmet, tehát energát adni, amit éppen kerülni szeretnénk.Tehát ezzel így csak „elszökik, kifelé” megy az erőnk, mint nyitott ablakon a benti meleg, ami így nem fűt, hanem még inkább hűt, mivel a hangulatunknak szentelt energiánk, éppen a negatív irányokat fogja megerősíteni.

Hiszen ellenállásunkkal, hiábavalóan görgetjük magunkban azt az érzetet, amit nem kedvelünk, mert hát, mi változik meg attól, hogy panaszosan nyűgösködünk? Lehet, egy pillanatra enyhít vlamit az, hogy kimondtuk az érzetet, de azt jobbá tenni nem fogja.

Ettől még nem süt ki a nap, a madarak sem fognak dalolni, de még csak a fű sem nő ki hirtelen. Mit kellene tehát másként tenni? Gondolni? Programozni? Ha ezt felismerjük és már tudottan, inkább a megértő, elfogadó, belátó, a jelennek joggal helytadó szemlélettel nézzük át fagyos napjainkat, megspórolhatunk magunkat egy jó nagy adag lelki fűtőanyagot, hiszen azt nem pazaroljuk arra, amire felesleges.

Az így bent maradó készletünket, figyelmünket, belső energiáinkat már átirányíthatjuk olyan dolgok felé, amik melegséggel táplálnak. Mert amíg a jeget markolásszuk, ne csodálkozzunk azon, hogy lefagy a kezünk… - engedjük el tehát a kifelé "mutogatást", hogy a tél az OKA, mert csak egy kies és szürke "semmi", inkább nézzük meg szintén tudatosasn, hogy mi is a "dolga" a télnek?  - majd értsük meg, hogy a természetben alapból, nagyon komoly REND van, aminek mi IS részesei és nem elszenvedői vagyunk a teremtés óta. Békéljünk meg azzal a helyzettel, hogy minden évszak rendeben teszi a dolgát és így, az sem lehet véletlen, hogy a TÉL olyan, amilyen. Kérdés, hogy miért és minek a részesei lehetünk általa? Hiszen a meghökkentő REND-ellenes nem az lenne, ha az ünnepek után, pár napon belül virágba borulna minden?

Ha kellő empátiával, megértéssel, tudással és hittel, mélyre engedjük az évkör jelenének szükségességét, ha MEGKERESSÜK és jól alkalmazzuk az érzeteinkre ható, testi, lelki,szellemi síkon is TÁPLÁLÓ elemeket, akkor szembenállókból, partnereivé lehetünk a télnek is. Hogy miképpen? - úgy, hogy jól könyveljük mindazt, amit az élettől ajándékba kapunk, miközben feltárjuk egyéb forrásainkat, beemeljük az életünkbe azt, ami fűt, illetve megteremtjük magunknak mindazt a hangulatot, ami enyhítheti a színtelennek tűnő „semmi” állapotát.

Hiszen képesek vagyunk erre is, mert kaptunk hozzá képességet, adottságot, készséget és tehetséget, hogy megtehessük önmagunkért mindazt, amire módunk nyílik, amíg a tavasz valódi kinyílásait várjuk. És ez nem is kevés, sőt! - ha alaposan végigjárjuk adott életterületeinket, megláthatjuk, hogy mennyire gazdag, biztonságos és áldott a lét ezen a földön, aminek - ha el nem pusztítjuk - sokáig részei lehetünk.
De hogy konkrétan mik is ezek és mit tehetünk önmagunkért az újévi télben, azt a cikksorozat III. részében fogunk részletesen körüljárni...

(A III.részt hamarosan feltöltjük...)

A CIKKSOROZAT I. része itt található...


Pápai Ildikó
önismereti szimbólumelemző
művészetterapeuta

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: A TÉL TITOKZATOS GAZDAGSÁGA...