Emlékezések fényei...

„A halál mindent elvesz,
ami nem te vagy”
(E.Tolle)

Tóth Árpád

KI ELVESZÍTÉ ÉLETÉT...   

Ki elveszíté életét
Rossz évek és éjek során,
S meredt lelke nyugszik setét
Egykedvűség ravatalán,
Halott fejénél gyertya ég,
Virrasztó láng, vén, pisla bú,
S mellén ólomteher a lég
És hervadtvirág-illatú,
Ki, tetszhalottul hogyha tán
Felülne még és lépne még,
Elfúni csöndes bánatát,
Mely gyertyaként mellette ég...





Tóth Árpád

VAN, AKI SÍR...

Van, aki sír, van, aki jajgat,
Van, ki őrjöngve káromol
Én hűvösödve csukok ajkat,
Míg minden vesztés rám omol.

Ó, nem dicsekszem, nem a gőg ez,
Ne csodáljátok hős dacom,
Nem kevélység, és nem erő ez,
....megfojtott panaszom...

 

Pápai Ildikó

REMÉNY HAIKU

Kihunyt gyertya áll.
Fáradt füstjén nyugalmunk
világosodik...




„… ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"
(Zsolt.23:4)






Tovább az EMLÉKEZÉS-szikrák és a HALOTTAK NAPJA - MINDENSZENTEK eredete c. összeállításunkhoz...