Vegyük ÉSZ-re! - vagyis az eszünkre:

HOVÁ VEZETETT, HOVÁ VEZETHET MÉG
A VÉG NÉLKÜLI, 0-24 ONLINE LEHETŐSÉGE?
"AMELYIK VADAT ETEJÜK, AZ FOG VÉGÜL ELPUSZTÍTANI"

MIKÉNT HAT A FELNÖVŐ GENERÁCIÓKRA
a CYBER-TÉR?

MI LETT, MI LESZ A SZEMÉLYES és a TÁRSADALMI,
VILÁGMÉRETŰ FÜGGÉSHATÁS EREDMÉNYE?


"...a rövidtávú, dopamin alapú visszacsatolási hurkok,
amiket mi hoztunk létre, tönkreteszik a társadalmat..."


ÉLNI vagy VISSZA-ÉLNI? IRÁNYOK és ARÁNYOK:
KIKNEK, MIKÉNT, MI A CÉLJUK ALAPVETŐEN?

Lássuk, miként vélekednek erről a legavatottabb FACEBOOK alapítók és fenntartók:




Nemrégiben itthon, vonat alatt végezte életét egy fiatalember, aki csak a telefonjára figyelt a szükséges körültekintés helyett. De sokféle egyéb balesetről tudunk: metróaknába való zuhanásokról, utcai gázolásokról, lépcsőkről való leesésekről, biciklisek, autósok éber jelenlétének hiányai okozták sérülésekről, munkahelyi esetekről, felügyelettel megbízottak életveszélyt okozó hanyagságairól.
Az ilyen súlyos esetek, nyomban felvetik a jogos kérdést: vajon mi lehet az a fontos, halasztást nem tűrő bármi, ami többet ér, mint bárki élete?
Ezeket a gondokat csak súrolja az a számtalan, hol kellemetlen, hol már sértő tapintatlanság, amit előadásokon, tárgyalásokon, családi eseményeken élhetünk át a „letehetetlen” mobilok használata miatt.

Világszerte tapasztalható, hogy az utcákon, járműveken a mobilfüggők már NEM közlekednek, hanem egyféle révült állapotban, kizárva a külvilágot, nem érzékelnek időt, teret, történésket, így másokat sem maguk körül. Szó szerint, nincsenek TEKINTETTEL senkire, semmire. Nem  LÁTJÁK azt, ami VAN. Sem egymás arcát, mozdulatát, gesztusát, a füllhalgatók miatt nem érzékelnek külső, akár megszólító, segélykérő, figyelmeztető hangokat, nincsenek jelen saját jelenükben, csak Márió módjára nézik az online bűvölet káprázatát, a profitvarázslók örömére - de vajon miért van ez így mégis, ha ennyire veszélyes? És miféle „vonz-erő”, kiragadó hatalom az, amelyik egymásról elterelve, másokat ÉSZ-re sem véve lefelé, ki-ki éhes kis egója közepébe vezeti a világ tekintetét?

Lehet azért tartanak itt egyre többen, mert az online módok folyamatos elérhetősége okán leszoktak a természetes ingerekről? Mert az mára túl lassú információbevitel és emiatt, az már „kevés”? Hová lesznek így az emberi, személyes jelenlétek, mint kapcsolódási pontok kölcsönösségei, hiszen a cyber-terek 0-24-ben elérhető, változatos művi ingerei vég nélkül stimulálják rajongóik érzékeit?

Csakhogy ezek - bár erősen hatnak az elmére, pszichére -, nem valódiak. Éppen annyira nem táplálnak, csak egy "mintha" érzéssel tömítenek el, mint a természetes alapanyagokat mesterségesen felturbózó, „térfogatnövelő” élelmiszerek. Nevezhetjük tehát MŰ-anyagoknak ezeket a megetető áltartalmakat is, amik nem létszükségletek. Amelyek mennyiségét és felhígult, vagy olykor éppen sokkoló minőségét, ezek hirtelen átváltásait sem a tudat, sem a lélek nem is tudja feldolgozni a maga biológiai rendjében, de amelyek önmaguk reakcióigényével, visszahatóan, tovább generálják az aktív figyelem és részvétel igényét. Olyan, mint egy ördögi kör: minél többet kérünk belőle, annál éhesebbek leszünk. Mintha sós tengervizet innánk azért, hogy szomjunkat oltsuk...- normál esetben ki tenne ilyet, mikor tudható, hogy az csak meghánytat és kiszárít?

Az online pótszerek – akár a fizikai alapú alkohol vagy drog mérgezik a testet -, lelki-szellemi álságokkal fertőzik az egyént. A mértékvesztett információk feldolgozhatatlanok, szó szerint, nincs helyük, nincs hol feldolgozni ezeket, lévén bevitelük ellentmond a humánbiológiai alapoknak. Mesterséges eszközök által, mesterséges térben, mesterien kidolgozott pszichológiai visszaélések szoktatják le anyagi javakért az embert az élhető, természetes ütemek, sebességek és módok rendjének együttműködő szimbiózisáról.

A mértéktelenség mindig szélsőséget jelent: legyen bármi
túl kevés, vagy túl sok, alul- vagy felülkalibrált bevitel, az mindig azokban fog egyensúlybomlást okozni, akik a bármivel, bármi módon visszaéltek.
Ez a veszély egyre szorítóbb, mivel a tömegeken át, már társadalmi kérdések meghozatalában  is meghatározó tud lenni, így fontos a kérdés, vajon hová, mivé fajulhat még az utóbbi évek online függéseinek sora?
Tudjuk-e magunkról, hogy az elme mindössze 21 nap alatt képes arra, hogy egy sorra ismétlődő, állandósult gyakorlatsort beidegződésként rögzítsen? És azt tudjuk-e magunkról, mi motivál minket a közösséginek címkézett, ám mégis idegen térbe fixált késztetésünk kiélésére? Értjük-e, miből is fakad alapvetően a halasztási képesség - mint alapvető és komoly felnőtt minőség – hiánya bennünk? Érezzük-e, hogy nem vagyunk urai önmagunknak, hogy szándékunk ellenére visz minket a métely befelé? És ha nem mi uraljuk tudatosan az életünket, akkor ki?

Egyben számolunk-e azon káros kihatásokkal, amelyektől a gyerekek, tinik zöme, már most függő állapotba került az online rendszerektől? Vajon ők milyen fizikai (látás-és hallászavarok, gerincbántalmak, elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség ), szellemi (beszűkültség, téves világkép, önálló gondolkodás, normál értékrend hiánya) érzelmi torzulások (empátia-hiány, agresszivitás, érzéketlenség, türelemtlenség, téves kötődési áttételek stb.) mellett válnak majd felnőttekké, akik az átprogramozások miatt, már nem lesznek képesek egy élhető és természetes normalitásban létezni? (lásd a két, záró videót)

Ne tévesszük szem elől a lényeget: a mérték egy biztos érték, mert az tart meg egyensúlyban, önmagunkban IS és egymáshoz képest IS. Tehát nem azzal van a baj, amink lett, hanem azzal, ahogy bánunk vele, mert nem mindegy hogy hol, mikor, miként és mire használjuk azt.
És mert szabad az akarat választása, így az emberiség sok mindent, szinte bármit megtehet: lehet élni és visszaélni is bármivel...- így, ideje lenne ÉSZ-re vennünk, az eszünkbe vésnünk, hogy ha meg is tehetünk ugyan valamit, az még nem biztos, hogy értünk is van.

Pápai Ildikó
életvezetési tanácsadó
szocioterapeuta


- lássunk tehát még két konkrét esetet a fentiekre:
a szülői felelősségről és fiatal felnőttek döbbenetes kijózanodásáról, mert az ész nélkül mobilozáshoz, MINDEN INDOK KEVÉS! 







- a honlapon megjelenő írások jogvédettek, így azok csak a Napszikra stúdió jóváhagyásával, egyben a pontos forráslink megjelölésével másolhatók bármely formában!

KAPCSOLÓDÓ TÉMÁK:

SZÉP ÚJ VILÁG? ÁRNYÉKBÓL a FÉNYRE...?
EZT ÉLNÉNK? - hova tartunk, mi a célunk, mit és miért teszünk egyéni felelősséggel?
És vajon megállunk-e időnként ezeket a kédéseket feltenni magunknak?