AZ ÉRINTÉS HIÁNYA...


"Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül. 
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt. Kutatások szerint, az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél. A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa?
Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a
közöttük lévő falakat, jobban mint bármi
más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.

Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk-
fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.

A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak,
de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra."

Forrás:http://magyarleanyokasszonyok.blogspot.hu

Érdemes megfigyelnünk tehát életviteli zónáinkban, a terhelt, stresszes, magánysos stb. időszakinkban, hogy milyen gyakran van részünk őszinte, önmagát átadó, bátran vállalt érintésben.
Bár tény, a jó szavak, kedvességek és szívességek, vagyis a szeretetnyelvek további elemei is is képesek simogatóan hatni, de a bőrön át megélhető, az idegpályák receptorait fizikailag is közvetlenül stimuláló érintkezés (ismét a magyar nyelv csodás kötése ez így, a KÉZZEL ÉRINTŐ/ érint-kezezés / érint-kezelés ), akár a NAP fényének, a szél simogatásának, a víz vagy a homok selymességének érzékelése a bőrünkön, azonnali és aktív biokémiai hatást vált ki a tudati, képzeti megélést jóval túlhaladóan.

Mert így, egyenes úton érkezik a megerősítő IGEN: elfogadlak, közel lehetsz hozzám, beengedlek a személyes terembe, az aurámba, szabad itt lenned, megtapasztalhatod azt magad is, ami számodra is az egyik legfőbb, legjobb érzések egyike. Úgy vagyok veled egy az érintés pillanatában, mintha te, én lennék. Együtt vagyunk, egyek vagyunk, személyes energetikai frekvenciánk átrezeg egymásba, közös hullámhosszra áll be, legyen az baráti, családi- vagy partnerkapcsolati, biztonságban vagyunk együtt, mi, ígyjön létre a biztonság érzete, hogy már semmi sem árthat nekünk. És ez valóban, így is lesz, mert az ölelés, érintés annyira megerősíti az immunrendszerünket, önértékelésünket, hogy még a komolyabb nehézségekkel is erősen, könnyedén tudunk megküzdeni.

Átáradunk egymásba...- abba az éreztbe, amit magzatként élhettünk át még az első, zárt burokban. Úgy, ahogy a Teremtő átlehelő lelke áradt át testünkbe megszületésünkkor: feloldódhatunk ebben az odaadó igenben, ami nem más, mint maga az Élet egysége. Hittel, bizalommal teli, boldog bólintás, akár adjuk, akár kapjuk...- hiszen csak az a lényeg, hogy részünk legyen benne.

(a szerk: Pápai Ildikó)

TOVÁBBI KACSOLÓDÓ POSZTUNK az ÖLELÉSRŐL...