Vegyük komolyan, és egyre komolyabban....

A Természetnek nincs szüksége az emberekre.
Az embereknek van
szükségük a Természetre
- üzeni az alábbi videó




....- idézet a Julia Roberts hangján megszólaló üzenetből:

“Nincs  szükségem az emberekre, de az embereknek szükségük van rám. Igen, a jövőtök tőlem függ. Amikor gyarapodok, ti is gyarapodtok, amikor megingok, ti is meginogtok… vagy még rosszabb. Mérhetetlen idők óta itt vagyok. Tápláltam nálad nagyszerűbb fajokat, és éheztettem nálad nagyszerűbb fajokat.

Az én óceánjaim, az én földem, az én vizeim, az én erdőim. Mind magukkal vihetnek, vagy elhagyhatnak benneteket. Nem számít, tekintettel vagytok-e rám, vagy sem, nem érdekel. Az, amit tesztek, csak a saját sorsotokat határozza meg, nem az enyémet. Én vagyok a természet. Én tovább fogok élni így vagy úgy. Kész vagyok fejlődni. És ti? "

Elgondolkodtató...- nem csak a globális, közös fenyegetettségünk okán, hanem a teremtett Élet szentsége okán is...- mert mire épülne a növényvilág, ha nem lennének ásványok? Mire épülne a fauna, ha nem lenne a flóra? Mire épülne az emberiség, ha ezek bármelyike eltűnne? Hogy is élnénk, ha egyik nap hirtelen, megszűnne bármely rétege?
Ha még inkább felborul az ökoszisztéma, akkor bizony mi, emberek leszünk az elsők, akik belepusztulunk annak hiányosságaiba. Mert ezek (ŐK) mind, sorra csodás egyensúlyban vannak mindig egymással, ha mi eltűnnénk, békéjük és rendjük gyorsan visszaállna és nem is hiányolna minket.
Az állatok és növények, földek és vizek, ásványok és levegőrétegek évmilliók, sőt, évmilliárdok óta mind-mind megtalálják a maguk harmóniáját.
De akkor vajon, miért nem vesszük ezt a csodát és annak ajándékait komolyan? Miért engedjük, hogy elmúljon és vele mi is kihaljunk? Miért nem mutatunk már a legkisebbeknek is méltó példát arra, hogy élni és az életet tisztelni miként kell és lehetséges? Lehet, mert annyira tiszteljük az alapjainkat, mint önmagunkat?
Miért a mohón kizsákmányoló, a Föld javaival visszaélő, kényelmes és ártó kisénünket engedjük inkább munkálkodni, sem mint a tiszteletben tartó és hálával adózó, isteni MAG-unk, az önMAG-unk belső irányultságáért ténykedünk?
Miért nem? - bizonyos, hogy ki-ki önnön válasza szerencsére ott él a szívek mélyén most is. Még nem késő meghallani...- és tenni is azért, hogy az unokák unokáinak is része lehessen ebben a csodában, ami teret ad a leszületett lélek megtapasztalásaihoz, annak fejlődéséhez.
Látjuk, hogy mik történnek és hol tartunk, a kortárs technika naponta megmutatja a jelenünket. De ha nincs változtatás, nemlesz változás sem.
És bár tény, a kemény környezetszennyező profitelv lenne az első, ami önvizsgálatra szorulni, vele az emberi még ég még vagyonéhsége, de mi is tehetünk eközben valamit: - követendő példát, mintát adunk arra környezetünknek, hogy az önösség felülírható az odaadó, empatikus, a másik létét a magáéval egy szinten értékelő tiszteletből. Bárhol, bárkiknek, bármiben...- a környezetetikus magatartás döntés kérdése, legyen annak közege a család, a munkaterület vagy bármely közösségi tér. Az "ÉN VAGYOK ÉRTED" és a "TE LÉTEZÉSED TÁPLÁLOM" megközelítés alapozása, nem a természet dolga. Az már ezt és így teszi az idők kezdete óta.

Tegyük meg hát, és adjuk hírét a fentiek lényegének...- cselekedjük meg mindazt, ami tőlünk telik a FÖLD életének megmentéséért, amíg van hol és van miért...

Pápai Ildikó