A FÖLD NAPJÁRA:

- hogy örökre egész maradhasson
a teljessége!

 --- Nagy örömmel és hálával emlékezünk meg az április 22-i FÖLD NAPJÁRÓL, benne a lenyűgözően tápláló, millió csodát rejtő és kínáló KÖZÖS otthonunkról, amelynek ajándékba kapott őselemei nélkül sem fauna, sem flóra, illetve az ezekre épülő teljes emberiség sem létezhetne.
Közhelynek hangzik, hogy vigyázzunk , erre a feminin jellegeket képviselő (föld és víz elem alapú), anyai módon tápláló ősanyagra, óvjuk és kíméljük, ne terheljük káros és pusztító szennyeinkkel, ne éljünk vissza állatainak és növényeinek adományaival, ne lúgozzuk és zsigereljük ki készleteit, mert akkor szó szerint, magunk alatt vágjuk a fát. De az intelem mégsem közhelyes, hanem alapvető és lényeges.
Mert sokan még mindig nyugodtan hintázgatnak az életfa ágain, amelyet soha nem öntöznek, nem metszenek, nem gondoznak, de aminek leszedik édes-finom gyümölcseit, miközben hatalmas mohóságukkal - hogy majd elégetni is legyen mit -, két oldalról fűrészelik éppen azt a biztonságot adó kart, amely megtarthatná őket.

Az óvodások még tudják, hogy ami kedves, az jó, ami örömteli, az szerethető, ami ilyen, az féltett kincs, amire így, vigyázni érdemes. De akkor a felnőttek, vajon hol vesztették el ezt a tudásukat? Lehet, hogy az időközben megnőtt, érzéketlenül mohó életéhség, az önös, egoista akarnokság, elhomályosítja tisztánlátásukat? Valószínű, mert az időleges látszat-nyereségek, múló anyagiság, a FÖLD javainak kisajátításai, egyenes úton vezetnek az önpusztító jelenből, egy már teljesen élhetetlen jövőbe. Nos? Lehet ez a cél?
Ha az emberiségben nem születik meg egy új, életigenlő és élettisztelő szemlélet, ha nem változtatunk, nem lesz változás. És így, majd gyermekeink fogják megtapasztalni a nyereségvágyból, hanyagságból adódó élősködésünk következményeit. De ki szeretne utódaira egy torz világot hagyni, amiért MA IS, itt és most IS, mi, FELelős FELnőttek FELelünk?


Gyakran hallani azt, hogy egyénileg kicsik vagyunk mi ehhez, nincs mit tenni, hiszen úgyis a világot uraló és irányító, a környezeti áldozatokra érzéketlen, kapzsi érdek-hatalmak, nyerészkedő ügyeskedők, uzsora-bankárok, modern kori rabszolgatartók, tőzsdecápák és ezek vállalkozásainak, a kishalakat felfaló multiknak kezében van a FÖLD sorsa. Bár, ez sajnos zömében még igaz, de ezek a működések azért tehetik meg azt, amit, mert piacuk lehet, hiszen mi is gyakran bedőlünk a kedvezőbnek tűnő, elhitető fogásaiknak. (Pl. silány termékek, egészségkárosító ételek, betegségtudat építő reklámok, tudatalattira ható marketingfogások stb.) És ha benyeljük a sok maszlagot, zombiként rábólintunk kínálataikra, ezzel is legalizáljuk visszaéléseiket, pedig sok esetben elkerülhetnénk ezt kreatív, saját házilagos praktikákkal, energia-átcsoportosításainkkal, átgondolásokkal, újrahasznosításokkal és azzal, hogy ahol csak lehet, mellőzzük a rászedők ügyleteit. (Ötletek ehhez a ZÖLD Fb csoportokban jócskán találhatók.)

De azzal is a létgyilkosok oldalán állunk, ha nem emeljük fel a szavunkat a néma és védtelen növények és állatok érdekében akkor, amikor kellene, nem lépünk fel hatékonyan és határozottan ott, ahol arra szükség volna. (Pl. szolgáltatói, kereskedői bojkottal, nyilvánossággal, civilekhez való csatlakozással, petíciókkal, tiltakozással, közösségi összefogásokkal). Akár mostanában is, országszerte, a szélsőséges területszerzést célzó, egészséges fák kiirtásaikor, vagy a még oly gyenge állatvédelmi törvény betartatásánál, a környezetszennyező akciók blokkolásaikor stb. De persze, ehhez is energiát kell adnunk, már személyeset, amiről sokkal gyorsabban ismerjük fel, hogy mekkora kincs. De ha így van, akkor vajon, az egyetemesről miért nem hisszük el pontosan ugyanezt? Mert nem csak együttérzésünk, de poláris énünk önössége is beépített, amitől minden tettünk a legkisebb ellenállás irányába mozdul el. Fel kell ismernünk, hogy ezt az alapvető sajátosságunkat is, csak egy már tudatos mérlegeléssel lehet felülírni.

Ezen túl, ha világszerte nem változtatunk némely szokásunkon (pl. a felesleges vásárlásokon, túlzott húsfogyasztáson, a kényelem alapú közlekedésen, a veszélyes hulladékok kezelésén, az állat-és növénytartási etikánkon, az újrahasznosításon, a megújuló energiák használatában stb.), akkor majd a földírtók mutatnak példát a felnövő generációknak.
Valóban ezt szeretnénk?

Mert ha gyermekeink nem tanulják meg az oktatási intézményekben és tőlünk sem látják, hallják a jó irányokat, akkor honnan lesz tudásuk, célzott felelősségük amikorra felnőnek?
A sok kicsi sokra megy
elvén, érdemes lenne hinnünk a tömeggé formálódó, ragadozókat kivédő, okos kishalak eredményeiben.
Mi az erősebb bennünk?
A fotel és a legyintés kényelme - mert mi is fáradtak vagyunk, persze, hiszen a mi kapacitásunkkal is visszaél egy profitcápa -, vagy a tudatos és tevőleges életvezetés?

Környezetkultúra / Környezetvédelem / Környezeti nevelés / Környezettudatosság =
KÖRNYEZETETIKA, mint a fenntartható fejlődés kulcsa valamennyi, a FÖLDÖN található elem és lény KAPCSOLATI MINŐSÉGÉNEK adott jelene.

Ennek értelmében:

- érdemes lenne megbecsülnünk és hálával megköszönnünk naponta mindazt, amit az Élet ad: a frissítő, gyógyító vizeinket, a tüdőnkbe áramló levegőnket, a Nap melengető, növesztő és világító erejét, a növények termőföldjét, a bennünket fizikailag tápláló, lelkileg segítő állatokat, hogy SOHA ne éljünk vissza egyetlen élettel sem, még akkor SEM, ha megtehetnénk azt.


A hittel teli megbecsülés, a gondolat ereje általi IGEN, SZERETLEK, KÉREM, KÖSZÖNÖM energiák nem vesznek el, hanem beépülnek rezgéstartományokba.
Minden élőbe, sőt, mivel az anyag is csak besűrűsödött energia, élettelen tárgyakba is, de  növényekbe, állatokba, emberekbe tapasztalhatóan is, ahol képesek is kifejteni jótékony hatásukat. (Masaru Emoto, neves japán professzor kísérletei, a VÍZ információt átadni képes jellegéről bizonyította is ezt. Márpedig, a FÖLD és testünk 71%-a is VÍZ-ből áll, tehát van mit átprogramozunk.

A fenti képen: - az azonos időben és körülmények között keltetett növények, mint érző élőlények, láthatóan is  képesek visszaigazolni a tudatosan irányított gondolatok különféle hatásait. Otthon bárki kipróbálhatja.

Összefoglalva:


Csak azt tegyük meg bármi, bárki élővel, amit magunknak is kívánnánk!
Válogatás, feltétel és bármi viszonzás nélkül: legyünk tudatosak, megfontoltan felelősek mindenkor, mindenhol, mindenért és mindenkiért, vagyis minden ÉLŐÉRT, hiszen minden ÉLET ÉLNI AKAR.  (Mert még a fűszálaknak és eltaposható kis rovaroknak, a legkisebb méheknek is óriási szerepük van a teljes ökoszisztéma rendszerében! A Teremtő nem véletlenül rendezte a FÖLD lényeit egy nagy, közös REND-be.)



- ne féljünk kiállni azért, amiért érdemes! A gyermekeinkért is harcolunk, ha betegek, ha bántják őket, a jövőjüket megvédeni is szülői kötelességünk. Legyünk elszántak és fogjunk össze minél többen, családon belül, a szomszédokkal, munkahelyen, kisközösségekben is, bárhol, bármikor, ott, ahol csak lehet! Változtassunk és változzunk, programozzunk tudatban is egy közös, világméretű életmentő cél érdekében!

 Tegyük félre a kényelmet, lustaságot, restséget még a legkisebb tennivalóinkban is, mert a másoktól elvont kisebb energiarablás, képes idővel ártatlanok életére törve, globálissá nőni. (Ilyenek pl. a kispórolt, saját megküzdések áthárításai, bárki, bármi energiájával való önös visszaélés bármilyen kapcsolatban és létközösségben belül, érdekek és gyors anyagi haszonszerzés okán partnerek, üzletfelek, energiák, életterek kihasználása, munkások túlterhelése, bármi élő kizsákmányolása stb.)


- tanuljunk az élhető módszerekről, a hagyományos, természetes megoldásokról és követhető mintákkal, példákkal tanítsunk bárkit, bárhol, bármikor bátran arra, amiről biztosan tudjuk, hogy az élhető földi létet támogatja.
A tudatlanság, egyben bármely visszaélés szándéka az önsorsrontást hozza magával: hiszen bármit teszünk, azt a saját energiáinkkal, önmagunk életzónájában hoztuk létre és így, már ott is fog maradni, nálunk fog kikelni újra és újra, tehát az előbb-utóbb bumerángként, adott előjelével és erejével fog visszahatni ránk. Logikailag sincs értelme a bárki számára káros cselekedetetnek, mert az tanulságul, hogy jól emlékezzünk rá, majd kamatosan tér vissza, de már saját életünkben. (A karma törvényét is sokan ismerik, de vajon hányan élik meg tudatosan?) Egy adott életminőség jelene sem véletlen tehát, még, ha nem hiszünk benne, akkor is annyira törvényszerű, mint a gravitáció: mindem visszahullik.

Végül: - szemlélődjünk, menjünk gyakrabban KIFELÉ, a természetbe, adjunk jóval több figyelmet, vagyis MINŐSÉGI időt és energiát a teremtett közegek színeinek, formáinak, hangjainak, illatainak, felületeinek IS, hogy mindezek életszentsége BELÜL, szellemünkben és lelkünkben IS, mint ÉLŐ és FONTOS társak érzetei isjelenhessene meg.

Mert ha nem a teremtés törvényeinek, hanem korunk pénzlehúzó divatjainak és sugallt elvárásainak akarunk megfelelni, tekintetünket, mint lényegünket önszórakoztatónak látszó, elhitető, de alapjaiban semmivel SEM tápláló hiábavalóságok felé fordítjuk


(pl. állandó és folyamatos mobilozás, TV-zés, online függések stb.), addig a környezet dialógusra is képes, mintaértékű, VALÓDI és ÉLŐ világa úgy pusztul el körülöttünk, hogy mit sem tudtunk róla. És akkor majd NEM LESZ ételünk és italunk, állatunk és növényünk, áramunk és gázunk, otthonunk és családunk, de még utódunk sem, így majd utólag, már hiába fogunk sopánkodni, hogy mit nem adnánk egy korty tiszta vízért, friss levegőért, mert már NEM LESZ! És akkor már világháló sem lesz, TV és okostelefon sem lesz, de lesz rengeteg nélkülözés, éhség, betegség és halál ébresztőként...- erre várunk és vágyunk? Hogy így jöjjön a jövő, amitől kénytelenek leszünk valóban, ismét és újra egymásra és az Égre nézni, hogy:
MOST MIT TEGYÜNK? MIÉRT VAN EZ ÍGY? HOGY ÉLJÜNK ÍGY TOVÁBB? - és ahogy az Írás is tartja: lesz nagy sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, hiszen azt aratjuk, amit vetettünk.
Bár, már évtizedek óta ketyeg a magunk alkotta bomba, de ma sem késő kiiktatni azt:
"KI, HA NEM TE? MIKOR, HA NEM MOST?"
tartja a bölcselet.


Köszönettel minden meg-és átélhető megtapasztalásunkért, mint lehetőségekért, kérjük és kívánjuk  tehát egy rövid fohászban, a belső hanggal közösen akár itt és most IS, hogy inkább az ÉLET éljen, mint annak torzulásai: gyúljon fény az elmékben és a szívekben IS, a környezetetika fontosságával és komolyságával egyenes arányban itthon, a mi tápláló, anyai ölként ringató Kárpát-medencénkben és világszerte is.


Most, a 2017-es, "1"-es jelű, minden új kezdetét támogató NAP évében is naponta, most, a jelenben, úgy a jövőben is: "nap - mint NAP".

Írta és szerkesztette:
Pápai Ildikó
életvezetési tanácsadó,
a környezetetikus OKOS-ZÖLD mesék szerzője, a NAPSZÍNPAD Társulat alapítója.