Szakembereink cikkei: Takó Csilla

A szimbolikus látásmód
az igazság közvetítője

              Az életünkben felmerülő kihívások szimbolikus értelmezésénél, figyelmünket elsősorban a tanulási folyamatra érdemes fókuszálnunk A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk, így próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, egyben próbáljuk megérezni,hogy hatnak, miként kapcsolódnak a tudat üzenetei teljes egészségünkhöz. Naponta figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

Vizsgáljuk meg, miként fogyatkozik energiánk, és mely területen érzékeljük a veszteséget. Elemezzük a kihívás következményeképpen mutatkozó spirituális és biológiai aktivitást, hiszen mindenkor energetikai és fizikai létezőként érdemes magunkra is gondolnunk. Tudatunk energetikai részünk, gondolataink és interakcióink rögzítőjeként, illetve továbbítójaként funkcionál.

Fejlesszük ki magunkban azt a szokást, hogy kiértékeljük az életünk részévé váló embereket, tapasztalatokat és információkat. A szimbolikus látásmód az elhatározással kezdődik: tudatosan és rendszeresen elemezzük ki interakcióinkat és érzelmi, illetve fizikai erőnkre gyakorolt hatásukat. Naponta végezzünk önelemzést. Tanuljuk meg érzékelni az energiamezőnkben felgyülemlő feszültséget, amit stresszként emlegetünk a mindennapokban.

Amikor „energiaszivárgást” észlelünk, csupán az energia megőrzéséhez szükséges legalapvetőbb dolgokra koncentráljunk. Mindig tegyük fel magunknak a kérdést : Miért veszítek energiámból?

Bármiféle egyensúlyhiány visszaállításához, gyógyításához, legyen az energetikai vagy fizikai alapú, intellektusunkat és érzelmeinket nem külön, hanem egyaránt figyelembe kell vennünk. Mindig törekedjünk arra, hogy lássunk túl a krízist alkotó összetevőkön.

A spirituális tanítások azt tanácsolják, figyelmünk fókuszát  tartsuk magunkon - természetesen nem egocentrikus módon-, hanem energiáink és erőnk tudatos irányításának formájában. Feladatunk azt  megtudni, hogy mi és nem pedig ki vonja el energiánkat.

Meg kell értenünk, hogy az energiánkat látszólag megcsapoló személy igazából valamely részünk tükröződése. Ha például féltékenyek vagyunk valakire, problémánk megoldása szempontjából nem az adott személy, hanem lényünknek abban az emberben tükröződő árnyékos oldala fontos számunkra. Ha a féltékenység tárgyául szolgáló személyre fókuszálnánk figyelmünket, nem lenne esélyünk a gyógyulásra. Az az ember valójában tanítónk, aki egy mintát vetít elénk, s ha a problémát nem tudjuk önmagunkban megoldani, az élet újabb és újabb „tanítókat” helyez majd utunkba, s mindegyikük nehezebb feladatot állít elénk, mint az előző. Feladatunk sokkal inkább a lecke elsajátítása, semmint az, hogy a tanítóra nehezteljünk.

Ha egy hibás logika folytán arra a következtetésre jutunk, hogy egy adott személy felelős haragos érzéseink fellobbanásáért, a félelem és hibáztatás rögös, sehova sem vezető útjára tévedünk. Újra meg újra meg kell próbálnunk erőközpontunkra koncentrálni, amíg meg nem érezzük, milyen erővel bír az a bizonyos ember velünk kapcsolatban.

Ha a tanító helyett, hajlandóak vagyunk a leckére szegezni tekintetünket, máris sokat merítettünk a szimbolikus látásmód jótéteményeiből : betekintést nyerünk az igazságba, amit a kihívás közvetít felénk.

Ne feledjük, feladatunk az, hogy keresztül haladjunk sérüléseinken, nem pedig az, hogy bennük ragadjunk. Ne vesztegessük az időt azzal, hogy áldozatként gondolkodunk, cselekszünk. Ha áldozatnak tartjuk magunkat, csak súlyosbítjuk helyzetünket.

Tegyünk meg mindent fizikai testünk támogatására, dolgozzunk ki napi mozgásprogramot, táplálkozzunk helyesen és tegyünk meg mindent energiatestünk támogatására is: szabaduljunk meg rendezetlen ügyeinktől, s engedjük el múltbéli sérelmeinket. Ha már látjuk egy-egy ilyen tanítás lényegét, lépjünk is, mert változtatás nélkül nem jön létre változás. Váljunk meg stressz-forrásként működő munkahelyünktől, vagy házastársunktól, ha az már kilátástalanná vált, inkább kezdjünk el meditálni vagy tanuljunk meg számunkra megnyugtató, kellemes érzést biztosító dolgokat, pl. fessünk mandalát, stb.
A beszéd nem gyógyít a cselekvés viszont igen. A hangsúly azon van, hogy valóban végrehajtsuk a változtatásokat.

A változás állandó. Minden életforma bonyolult átalakulási folyamatokon halad keresztül. Tanuljunk meg a változás áramlatával haladni, s ne emeljünk gátat a változásnak. Ne mástól reméljük a boldogságot, hiszen a boldogság belső, személyes állásfoglalás és felelősség. Az élet elsősorban tanulási folyamat. Minden egyes helyzet, kihívás, kapcsolat, valamilyen üzenetet rejt magában, amit érdemes megtanulnunk. Ne feledjük, a pozitív energia minden helyzetben sokkal hatékonyabban működik, mint a negatív. Éljünk tehát a jelenben, gyakoroljuk a megbocsátást, hiszen az üzenetet közvetítő „postás”, legyen az  helyzet, vagy személy, nem azonos a hírrel, amit közvetít, amivel önmagunknak van dolgunk valójában.

Takó Csilla
Metafizikai Speciális Tanácsadó – Terapeuta

E-mail: lelekportal@hotmail.com 

Bejelentkezés : 30/750-9035