ÜNNEPI SZIMBOLIKÁK...

KARÁCSONYI SZÍN-ANALÓGIÁK

  "SZÍNNEL-LÉLEKKEL"

Advent idején, évről évre átgondoljuk kit, miért, mivel ajándékozunk majd meg.  Megtervezzük, mi kerül majd az ünnep asztalára, vásárolunk, takarítunk, sütünk-főzünk, időközben sorra felkerülnek mindenfelé a jelképes karácsonyi díszek, koszorúk, fényfüzérek. Utcákra, közterekre, épületekre, üzletekre, munkahelyekre és természetesen, otthonunkba is: ajtóra, asztalra, kívülre, belülre, fentre és lentre, így akár tudatosítjuk, akár nem, de lelkünkbe is beköltöznek az ünnep színei.

De tudjuk-e, hogy vajon miért éppen a vörös, sötétzöld, arany és ezüst, illetve a lila /rózsaszín gyertyák a meghatározó karácsonyi jellegeink? Nos, lássuk hát sorban…

A vörös szín a természetben a vér, mint éltető keringés színe, tehát a „folyik az élet” megfelelője, de több egyéb aspektussal is bír. Vörös az az alma is, ami szimbolizálja az egykori édenkert almafájának tiltott  gyümölcsét, amit XIV. századi misztériumjátékokban (lévén télen akkor sem voltak termő gyümölcsfák), fenyővel helyettesítettek. A tilos jelzéseket jelenleg is leginkább a vörös, mint felhívó jelleg képviseli, amely azt üzeni: "gondolkodj, mielőtt megteszed!" (Fontold meg, mielőtt megeszed!) Vagyis az almát, mint a teremtéstörténet (Mózes I.könyve) egyik meghatározó szimbólumát, a TUDÁS fájának csábítóan vonzó kellemét egy örökzöldre kötözték fel. Így (is) került a piros gömb a zöld fenyőre, amit világszerte megjelenítünk azóta is. Ez a GÖMB egyben jelképe a FÖLD golyó alakjának is, az univerzum egészének, teljességének is. Egyben jelöli a férfi-női egység közösségét, így a vörös a szexualitás (gyökércsakra), a testi szenvedély, a lobogó szerelem, valamint a nyers "tudás", mint hatalmi erő sajátja is, amely előtérbe helyezi a VÁLASZTÁS, mint elsődleges cselekedet felelősségét is. Ezért a vörös, egyben az aktivitás, a munka, a lendület és a dinamikus élet hordozója is, amire rátekinthetünkaz ünnepen, akár mint önmagunk egészére, egész évére is.
A vörös jelképezi így tehát az energiát, életerőt,  a tüzet, mint karakteres maszkulin elemet, amelnyek támogató ereje, ránk is fér a hosszú és fagyos, kiesebb időszakban, hiszen testileg és lelkileg is ki kell bírjuk az év leghosszabb, napfény-mentes időszakát.

A vörös egyben hordozza az áldozat, mint kiontott vér, így az önfeláldozás, de a túlélés alapjait is, szoros összefüggésben az ünnepelttel, akinek várása, érkezése további gondolatokhoz vezet: a szenvedély, mint lelkület, a teljes odaadás alapenergiája,  maga a szeretet, ami nemzést követően születéshez vezet, ezzel az első lélegzet is, mivel ez a szín köti össze a lelket (lélek-zet) a testtel. (Alsó, első csakra)
A szülés most a jászolban történik… - amely egy új kezdet , egy megalapozás, de ébresztés is egyben. Mert ébred a fény biztosan, bátorság, legyünk telve önbizalommal, a sanyarúbb tél után már a Nap bíztató ereje üzen felénk. Biztonságban vagyunk, melengető védelme értünk érkezik, mi meg az ünnep alapjához: a Megváltó személye AZ, aki mindezt és így, elhozza, megosztja számunkra.
Ünnep a javából, mert elvesznénk enélkül a lelki-szellemi FÉNY nélkül.

És ha már itt az új fény, az új irány és új szemlélet, az Isten és ember új szövetségét képviselő új-szülöttje a világnak, jó azt megnyugtatóan hinni, hogy ezzel a lehetőséggel  már az öröklét, mint folytonosság is részünkké lehet, miként azt egy örökzöld ágakból font végtelen ívű koszorú köralakja is asztalunkra varázsolhatja.

A fenyő-zöld   tehát, már nem az egyéni, első, hanem a további, közös sors reménye, az ebmeriség szívének szava, a hihető igazság harmóniája, egyensúlya. (Szív-csakra) 
Aki ezt
meggyőződéssel érzi, megértő és megfontolt belső békével állhat igaz ügyek mellé, hiszen a zöld az együttérzés, a szabadság és a türelmes várakozás színe is.
Aki ezt komolyan veszi, élete megfontolt DÖNTÉShozójává válik, vagyis érzéseit örökre jó helyen, az örök életben tudhatja. Ezt az egyenes és kitartó méltóságot jelzik a fenyőfélék, amelyek délcegen állva, zord időszakokban sem hajolnak el.   A zöld alapvetően a természethez, a teremtett léthez, az isteni terv tápláló szívbéliségéhez köt minket is, egy feltétel nélküli, elfogadó KAPCSOLAT lelkületében. 
Képviseli magában a
tavasz kikelő zöldjeit, vagyis a tél átmeneti, halottnak látszó állapotából egy újjászületés felé is indít, miként a földi emberélet halála is reménytelivé válik egy feltmadást ígérő, új élet hitében. 

Az arany szín a NAP     fényének analógiája, amely szintén a melengető, életet növesztő tűz szimbóluma, egyben miként az arany, mint fémritkaság, egy drágán megbecsült, ritka kincs előfordulását jelzi. Egy kiemelkedeőn különleges, égi minőség, nem véletlenül a fenségesség, az urlakodói királyi szintek sajátja. A NAP szimbolikája tehát a megtisztelő magasság, amely jelzi az ünnep emelkedettségét, de jelenti a tiszteletet, a fényes megvilágosodást, a dicsőséget és a halhatatlanságot is, ami a fentiek nyomán, szintén az ünnepelt megkölönböztetett lényét, csillogóan éltető fényét képviseli. (Napfonat. plexus-solar /központi energetikai csakra)

  Az ezüst a hűvösebb, visszafogottabb csend, a  fehér hó szelíd, néma csillogásának, a Hold f ényének jelképe az ünnepben. Az anyagi sík része leginkább, amely női minőségként kitartóan, követő alázattal várja vezető "Urát", a vele eggyéolvadó, felé irányuló, elfogadó sorsban. Magára és magába engedve a fényt, annak melegét, ezáltal emelkedve ki sziporkázóan mégis a hétköznapok szürkeségéből. Hiszen az ezüst hű társa az aranynak, a NAPpali fénynek, követője és visszatükrözője annak, így kiegészítőként a NAP  szelidebb, fizikailag gyengébb,  másodlagos szerénysége. Viszont ismét a teljesség fénye látszik benne, hiszen a minden színt önmagába foglaló fehér fény szimbóluma is egyben, ami a megtisztulás, angyali ártatlanság, befogadás, újrakezdő „tiszta lap” lehetőségét is jelöli. (A rózsaszín gyertya is ezen gyengédség párhuzama, a kedves örömteliség nőies jellege.  Az ezüstös fehér fénybe oldódik a legfelső koronacsakra  halvány ibolyalila-rózsaszín kiléső színe. ) 

Az indigó-lila szín a szellemi tartomány sajátja, (harmadikszem csakra), amely a  mélyebb tartalmak, egyben a magasabb, magasztosabb tudati szinteket is képviseli. Így a mélysége okán, az éjjel, mint a tudat alatti és feleltti titkok rejtett, csak az avatottak számára elérhető helynek, már a misztikus síknak szimbolikája.  A gyertyák  színei leginkább az egyházi körök révén váltak hagyományossá (katolikus liturgiákban viola), amely a bűnbánat, fegyelem, összeszedettség, mértékletesség kifejezője. Ég és föld közötti szál, ami mint spirituális szellemi híd szimbolizálja ember és Isten egymásra hangolódását, de benne van az égi hatalom, a gyógyerő és az elcsendesedés egysége is. Ezek is ismerős jellegek az ünnepben, miként a fény belépését jelző hajnal színe is ilyen.

 A hit, remény, öröm, isteni szeretet egységét jelzi a négy gyertya az adventi koszorún, a teremtés kezdetét, a messiás létét, Mária örömteli szerepét, Szent János útjelzését szimbolizálva, amelyek együttesen Jézus isteni személyének lényegét erősítik.

Ezt üzenik tehát nekünk az ÜNNEP színei, a
fenyő-zöldek illatai, a vörös gömbdíszek játékai, a gyertyás koszorúk aranyló fényei, miként az ezüstben csillogó, pajkos kis fénycsillagok angyali táncai is…

Pápai Ildikó művészetterapeuta
- szín-és stlíuselemző önismereti tréner


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:

AZ ADVENT SZÍNEIRŐL...

A TÉL TITOKZATOS GAZDAGSÁGA

A SZERETETNYELVEKRŐL...

Az újévi TÉL - AMIKOR A SZÍNES IS SZÜRKE I.rész...
Az újévi TÉL - AMIKOR A SZÍNES IS SZÜRKE II.rész...